Hölle...

de régen nem írtam már, pedig nagyon sok minden történt azóta. Annak ami szépen indult, vége lett. De akármilyen furcsa, nem bánom. Eltettem magamnak egy jó adag tapasztalatot belőle. Bár melóztam egész nyáron, nem volt időm írni normálisan. Eddigi időről, amíg nem írtam,röviden annyit mondok, h tapasztalat. Majd úgyis szóba kerül később és írok ott hozzá.

Egy kis helyzetjelentés.Szeged,egyetem.imádom.mindkettőt.

minden idilli..lenne. Na ugye, kezdődik a de:D merthogy túl egyszerű lenne az, ha csak úgy minden jó lenne..:D

megkeresett Dé is.már megint.Hiába küzdöttem.Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, hogy minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk sajnos ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.De már nem fáj, hogy nem rám mosolyog, márcsak szar, hogy miért akar bántani még mindig..ami többé-kevésbé sikerül is neki. Ezt nem fogom megérteni.

Egyébként találtam egy hasonló beütésű embert mint Dé, de Ő értelmesebb. De..már megint a DE!..na szóval, neki viszont van barátnője. Jam..tabu, nem mászok bele ilyenbe..nem kell a bűntudat feleslegessen. Csak az a baj, hogy megérné küzdeni, de..és már megint ez a kibaszott DE!, megfogadtam, hogy egyedül a TEAM miatt tartom a hátam és fetrengek meg önként a sárban..semmi más miatt nem. Nem hagyom többet, hogy bárki és bármi miatt szomorú legyek..nem éri meg. És tudom, hogy fordul még a kocka.Szentül hiszek benne, hogy fordulni fog, és TE észheztérsz..

na ennyit mára, most már írni fogok, amint tudok:D