Na remek,ettől féltem,hogy bebizonyosodik,fater rákos.Nem szeretnék erről most írni, nem megy.Majd később.Totál kivagyok,mintha valami szappanoperát forgatnánk ésén lennék a tragikus hősnő.Bár azt mondják, hogy az életed olyan mint egy doboz bonbon-sosem tudhatod milyet veszel ki belőle. Ezt egy jó osztálytársamtól tanultam, akit nagyon szeretek. Rengeteget segítünk egymásnak. Kár, hogy nem egy egyetemre megyünk tovább.Jajj, olyan furcsán rosszul érzem magam. Hiányzik az az osztálytársam aki síelni ment..pedig nem kellene..sokszor egy utolsó gyökér, mint az expasim..aki még nem nagyon ex,mert képtelen vagyok kidobni, nem a saját hibámból, nem ért a szóból.Ajj, mi a szart csináljak..olyan fos kedvem van.A nagyon nagy Őnek sem tudok örülni, valamilyen szinten félek is tőle,mert drága nagyapi mondása volt, hogy csak a felmelegített káposzta a jó...és az is csak egyszer.Maximum egy evésre.Most azt a következtetést vonom le, hogy egy fincsiizgi éjszakát megér?Ha többet nem is..hiába kérdezem nagyapit,csak a fejfáját látom és hiába várom a választ rémisztő csend uralkodik a temetőben.Inkább hazajövök.
..agy, hogy fölfogja,lássa szem.El vagyok veszve azt hiszem...(Szilágyi Domonkos)de egy tuti, az élet sokféleképpen próbára teszi az embert. Vagy úgy, hogy nem történik semmi, vagy úgy, hogy minden egyszerre történik. Ezzel a Coelho idézettel zárom most soraimat,tiplizek fürdeni.
PuppPupp manókák:-)